Ajtókitámasztó betonból

A napokban érkező szélben gazdag hidegfront ihletett meg, hogy készítsek valamit, amitől a huzat nem tudja csapkodni az ajtókat – ha már egyszer mi sem csapkodjuk… 😉

Arra gondoltam, hogy varrtam már eleget, most jöjjön valami más. A betonra esett a választásom, mert ezzel még korábban nem dolgoztam, a súlyánál fogva pedig épp jónak véltem a feladatra.

Láttam már korábban hasonló bejegyzéseket külföldi oldalakon, ahol kiürült tejes vagy üdítős dobozt, esetleg joghurtos pohárkát használtak formának, de nekem egyik sem tetszett igazán. A joghurtos pohárka volt formára a legszimpatikusabb, a felfordítva lefelé szélesedő forma nehezebben borítható fel, így talán gyerek- és padlóbiztosabb is lehet az eredmény. De ezt a pohárméretet kicsinek tartottam. Ezért kerestem – és találtam is a Tesco-ban – literes műanyag poharat.

Az ajtókitámasztó elkészítését gondolatban 3 fázisra osztottam fel, az első az előkészületeké. Itt az alábbi képen szereplő dolgokra volt szükség (kivéve a fekete zsákban lévő szárazbetont): műanyag pohár, karton, ragasztószalag (ez lemaradt a képről, bocsi), fólia, kenderkötél.

hozzávalók az első fázishoz

ez az a pohár, amit a Tesco-ban találtam

kibontva a csomagot pedig ilyen 😉

A poharak alját levágtam, hiszen ez lesz majd a tetejük, és itt töltöm be a betont.

Még mindig maradt a dekliből (tudod, fotel-projekt), ezt elég vastag kartonnak gondoltam ahhoz, hogy megfeleljen a célra. Körberajzoltam a poharakat a papíron és kivágtam a szükséges méretű kartonköröket.

Amiket előbb a ragasztószalaggal,…

… aztán fóliával és ragasztószalaggal felrögzítettem a pohár -mostmár- aljára.

A kétféle méretű kenderkötélből pedig elkészítettem a leendő fogantyúkat.

Eddig tartott az első fázis. A következő kinti helyszínen folytatódott. A szükséges eszközök a beton bekeveréséhez a vödör és a kis kerti lapátom voltak.

A kis lapát pont befért a pohár száján, így tök jól tudtam adagolni a viszonylag sűrűre kikevert betonmasszát.

Ezután a fogantyút a helyére tettem, vagyis süllyesztettem. 

A második fázis a várakozással fejeződött be, hiszen a betonnak meg kell kötnie teljesen.

Száradás után lebontottam az öntőformát, hogy megnézzem, milyen javítanivaló vár.

A pohár szája nem volt olyan egyenes, mint a fala, és ez jól látszik a következő képen. Ezért fogtam egy 80-as, aztán egy 240-es csiszolópapírt, és óvatosan csiszolni kezdtem.

csiszolás előtt

csiszolás után

Így már alkalmasnak ítéltem a felületet a festésre, ezért fogtam a maszkolószalagot, és elhatároltam a festendő felületet.

Gondolkodtam, hogy mivel fessek, előkerült a táblafesték és az akrilfesték is, de végül ezeket a festékeket választottam:

És ilyen lett az eredmény:

Ennyit az ajtócsapkodásról nálunk… 😉

Szép otthont! :)

Ildikó