Nagyon szeretem az ilyen történeteket, ahol az épület új értelmet nyerve élhet tovább, meglátva benne a lehetőséget; legyen az iskola, gyárépület, mozi, vagy akár templom. Ez a mai pont ilyen. Több, mint 100 éve, 1914-ben épült Tennessee-ben egy teniszklub. Hosszú utat járt be, mire otthonná lehetett, előbb táncterem, majd a kor urainak grillező helye, végül pedig menza lett belőle. Mára pedig révbe ért: Johnstonék otthonává vált.
Eredetileg, a ’20-as években így nézett ki kívülről. Eredetileg kör alakú autóbehajtó vezetett a főbejárathoz.
… ez ma sincs másképp, ezzel megőrizve a hagyományt és eleganciát:
Az előtérben maradt az eredeti, pepitamintás linóleum padló, amely egykor a teniszezőket és táncosokat fogadta – a bútorok és kiegészítők remekül harmonizálnak a szép kort megélt padlóval, így együtt nagyon jól visszaadják a ház korát.
A konyha-étkező jó állapotban volt, így itt festés-lakkozáson kívül itt nem kellett komolyabb munkát csinálniuk. Az örökdivatú fehérrel nem lehet mellélőni – így volt ez száz éve, és így van most is.
A nappaliba mosható, világos huzatú kanapét választottak. Ezt és a fehér falakat jól ellensúlyozza a perzsa szőnyeg, melynek további előnye, hogy a foltok nem feltűnőek rajta – na ezért kell nekem ilyen… 😉
Egy 1920-as kép a verandáról: az egykori teniszklub vendégei ide gyűltek össze beszélgetni, felfrissülni.
És ugyanez a veranda most: a mai elvárásokhoz igazodva…
Ez pedig az első veranda, előbb a teniszklub pártolóival…
… majd a mostani lakókkal.
Szép otthont! :)
Ildikó
