Sokszor járok úgy, hogy látok egy házat kívülről, és elképzelem, milyen lehet belül; milyen az elosztása, mi hol helyezkedik el, milyenek a színek, a bútorok, a stílus. Aztán bemegyek, és meglepődök. A külső képhez képest csalódás, ami bent vár. Értelmetlenül felosztott terek, félszobák, zsúfoltság mindenütt. Ilyenkor mindig arra gondolok, ezek az emberek tutira nem hallottak még arról, hogy az ember a cuccai kb. 1/3-át használja, a többi csak porfogó, na meg helyfoglaló.
Létezik ez az ún. minimalista mozgalom, aminek az a lényege, hogy a sok tárgy, meg kacat, ami körülvesz, túlzsúfoltságot okoz (szinte megfojt), ezáltal rengeteg energiát és figyelmet vesz el. Ez az elmélet kiutat mutat abból a csapdából, hogy a megkeresett pénzt egyből el is költsd.
Ha jól belegondolsz, lehet, hogy már Te is csináltad ezt; a nem oly alapos “takarítást” lomtalanításnak nevezzük. Ha most a nappaliban ülsz, és ott olvasol, egy kicsit nézz körül pl a könyvespolcodon: van rajta olyan könyv, amit az utóbbi fél-egy évben levettél? Ez hány %-a az összesnek? És ezen a gondolatmeneten haladva át lehet világítani mindent az otthonodban: ruhákat, konyhai csetreszeket, gyerekjátékokat, stb.
Hát igen, ez az elmélet nem a gyűjtögető életmódról szól. De az én értelmezésemben nem arról van szó, hogy ürítsd ki a lakásod teljesen. A könyvekkel csurig rakott szekrények nálam is kiverik a biztosítékot, kivéve ha…
…ilyen mutatós darabokról van szó.
A szelektálás számomra nem azt jelenti, hogy ne maradjon semmi a házban. Csupán annyiról van szó, hogy maradjon elég élettér, szellős falak, légies szobák. És persze fény!
Ez a ház belül is azt hozta, amit kívülről gondoltam. Te mit gondolsz?
.jpg)
Szép otthont! :)
Ildikó
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: