Nem akartam senkit sem a háttérrel traktálni, de úgy tűnik, muszáj helyretenni, hogy mi micsoda.
Persze, ez teljesen jogos. Hiszen, ha mától Muci Jucikának hívnak, akkor ezt el kell mondanom az összes ismerősömnek, hogy tudjanak róla. Másképp nem működik a dolog.
Előre nagyon köszönöm az aktivitást Nektek, akik már az elmúlt héten átjöttetek az új oldalamra és követitek a tevékenységemet.
És külön köszönet az újaknak is, akik elsőre nem is tudták, hogy a Lakbermánia valaminek a folytatása.
Történt ugyanis, hogy 2012-ben vezettem egy blogot Inspirációk komódja néven. Ez amolyan szójáték volt, mármint a vége. Az jutott eszembe, hogy milyen jó lesz, ha a képzeletbeli komód fiókjait megtöltöm egy csomó írással, képekkel, meg mindenféle hasznos dologgal, aminek köze van a lakberendezéshez, aztán majd megy magától a dolog: jönnek a lájkolók, írják a jobbnál-jobb hozzászólásokat, képeket küldenek saját alkotásokról, kérdeznek, megosztanak, stb.
Aztán nem így lett.
Mivel amúgy elég maximalista vagyok, igen szigorúan próbálom magamat értékelni. Nem tetszett a név, amit elsőre kitaláltam. Sokkal kifejezőbbre vágytam. Aztán csak hagytam, már mindegy alapon, “ááá, idővel majd jobb lesz, csak ki kell várni”. Meg “bele kell rázódni az írásba”, “bele kell jönni a posztolásba”…
Meg még mibe nem?!
Ha rágörcsölök, nem megy. Azonnal akarom, nem tudok várni.
Na, ezek komoly akadályt jelentettek/jelentenek számomra az Élet bármely területén…
Aztán – milyen ellentmondásos – idővel elmúlt a görcs. És kezdett beindulni a dolog. Így én is újra kezdtem beindulni.
Ismét elkezdett a másik szál gondolata motoszkálni bennem. Ennek következtében egy szép téli este megszületett a Lakbermánia. Ez igazán kifejezi azt, amit többnyire “szegény” családommal művelek néha… 🙂 El tudjátok képzelni? Ez a mánia szó elég találó lett.
A szótár szerint a jelentése rögeszme, hóbort, kiváltó oka általában a függőség. Az egyéb orvosi megközelítéseket most inkább mellőzném, attól is inkább, mert bármennyire is mániás vagyok, nem súrolom a klinikai esetek határait… 🙂
És ilyen mániákusan szeretném azt is, hogy senki ne maradjon le az új tartalomról, sem a blogon, sem pedig a Facebook-oldalon. Ezért kérem minden nap, hogy kövessetek a megújult oldalon.
Őszintén szólva, ha egy hasonszőrű bloggerrel megosztom, hogy mire készülök, biztos lebeszélt volna róla, pont azért, amitől most annyira szenvedek. Hiányoztok, hogy nem vagytok velem, nem akarok még egy évig a “falnak” beszélni!
Új év – új élet. Tartják sokan.
Teszik a fogadalmakat, amiket aztán persze nem tartanak be.
Én fogadalmak helyett úgy döntöttem, hogy újból kezdem.
Új néven, új Facebook-oldallal.
És ne feledjétek, nagyon várlak benneteket!
Szép otthont! :)
Ildikó
