Ajándékok mámorában

Ez a Karácsony-téma nem hagy nyugodni.

Nálunk kissé rendhagyóan alakult az ünnep, mivel gyermekemet ledöntötte lábáról a tüszős mandulagyulladás. Végig otthon voltunk, a nagyszülők jöttek és ajándékoztak, de a családban van több gyerek is, úgyhogy velük majd csak jövőre találkozunk és ajándékozunk. Azaz a Jézuska szinte minden nap csenget és hoz ezt-azt (megjegyzem, ez sokkal élvezetesebb, hiszen nem 5 perc alatt kell örülni minden ajándéknak, hanem minden napra jut egy [?] új).

Sőt, ma estére oda jutottunk, hogy gyermeket le kellett beszélni arról, hogy mi menjünk el a Jézuskához… 🙂

Szóval, visszatérve a lényegre, amiért írom a mait, az az ajándékozás. Biztos mással is megesik, hogy Karácsony előtt megfogadja, hogy “idén nem veszek sok ajándékot, hiszen nem a mennyiség a lényeg“. Aztán elindul a nagy bevásárlókörútra, és csak fizetéskor eszmél fel, hogy mégis mennyi mindenre sikerült elköltenie a pénzt.

Ez az egész karácsonyi felhajtás valójában miről szól?

Mert látszólag – a boltból boltba járás közti dugóban ücsörgés és anyázás mellett – ezekről:

– egész decemberben rohangál mindenki, mint a mérgezett egér, össze-vissza vásárol mindent, ami a keze ügyébe kerül.

– “tavaly is sapkát kapott (…), áááá, jó lesz az idén is”…

– “… ha nem tetszik neki, majd kicseréli magának…”

És ha nem a mennyiség számít, akkor a minőség? És az miben mérhető?

– abban, hogy drága?

– vagy abban, hogy arra van szükség?

És ki az, aki ezen agonizál?

– csak én?

– vagy akinek nincs pénze?

– vagy akinek nincs ötlete?

Biztosan meg kell feszülni a karácsonyi készülődés közben, hogy aztán hullafáradtan mondhassuk a fa mellett: “Boldog Karácsonyt!” ?

És biztosan csak a Szenteste az, amikor megértőnek és kedvesnek kell lenni a családdal, a szomszéddal, az egész világgal?

És a végére még egy kis kellemetlen incidens: jártatok már úgy, hogy (pl. egy munkahelyi ajándékozás során) megállapodtatok egy összeghatárban, amit a másik fél túllépett, pusztán “szeretetből”?

Mit gondoltok? Ez már lehet, hogy derogáló, nem?

Szép otthont! :)

Ildikó